2010. november 29., hétfő

A kedvenc


Amire büszke vagyok!

  
Érdekes hogy olykor milyen kicsi ez a világ, máskor meg hogy el tudunk benne veszni. Meglepő apropója volt ennek a tortának , hiszen nem szimplán a szülinap ténye miatt kellett elkészíteni.
Úgy hozta a sors , hogy én és az én családom egy része már gyermekkorunk óta nem találkozunk, más utakat járunk, mások a barátaink, külön töltjük az ünnepeket, és más dolgoknak örülünk .
Nincs ebben semmi személyes indíttatás , talán csak a szüleink tudják a dolgok miértjét.
Aztán történt egyszer, hogy van ez a csodás internet és mi "megtaláltuk" egymást.
Beszélgettünk, írogattunk és szép lassan felvettük a kapcsolatot.
Neki már szinte felnőtt gyermekei vannak, és az egyiknek épp közelgett a szülinapja!
Nem is volt kérdés hogy ezt a tortát én készítem.
                                                  Vivinek valami finoman elegánsat terveztem.
                                    Nem szerettem volna egy megszokott, inkább pasis, komor,
           sötétzöld hátterű fekete szegélyű  tortát, főleg mert nem tudtam elképzelni egy 15 éves lánynak.
                             De hát ha póker akkor póker és megálmodtam..megvalósítottam
    Nem is bántam meg , kicsit bele is szerettem , bár a rózsák alját le kellett volna szedni és szépen  kidolgozni viszont  jelen esetben ők tartották a kártyalapokat. Miután kész lett, mi vittük házhoz és velük ünnepelhettünk kicsit, ami nagyon jó érzés volt számomra.
                                                                      Nagyon jó kis nap volt!!
                 

2 megjegyzés:

  1. Most már tudom kié volt ez a szép torta a tortaversenyen:-)
    Gratulálok hozzá nagyon szép!

    VálaszTörlés