Airbrush

"Kicsit"

Megint el vagyok úszva a bloggal...

Hiszen ezt a bejegyzést még augusztusban kellett volna posztolnom:)

Nagyon nagy az örömöm hiszen legnagyobb álmom vált valóra, lett egy airbrushom!!!

A családom lepett meg vele, pedig már kishitűen eljutottam arra a pontra hogy lemondok róla.

Jó érzés hogy hisznek bennem!

Nem mellesleg úgy látszik, néha le kell mondani az álmokról ...

 legalábbis nem szabad mindig görcsösen kapaszkodni beléjük, ahhoz hogy teljesüljenek!

És én megtettem.

Lemondtam dolgokról emberekről álmokról ...

Nagyon sok minden változott körülöttem és bennem ebben az évben, teljesen átértékeltem a körülöttem zajló eseményeket , és rájöttem hogy nagyon sok dolog nem jó az életemben, és főleg hogy leginkább erről én tehetek! 

Hiszen olyan dolgokra , és emberekre szántam a legtöbb időmet amik és akik egy percig nem érdemelték meg, és volt hogy túl sok energiát fektettem bele dolgokba amikre nem is volt szükség.

Hiszen anélkül is működtek volna.

S végül csak azt kérdezgettem magamtól...hogy hol vagyok ebben én??

Egyáltalán ki vagyok én?

Hol vagyok a saját életemben jelen? Egyáltalán része vagyok?

Nem hinném!

Egy meghúzódó szürke árnyéka valaminek, amit mások életnek hívnak!?

Persze egy bizonyos pontig kell alkalmazkodni másokhoz, főleg ha az embernek családja van, nem élhet csak úgy mindig ahogy kedve van, mert önzőnek sem szabad lenni.

De szépen lassan rájöttem hogy mi az ami igazán fontos, és mi az ami már régóta csak a megszokás, és sajnos hogy az én imádott hobbim is , sokszor csak menekülés a valóság elől, egy másik dimenzióba , ahol épp jól vagyok! 

Mert ügye ha az ember tortát készít, az egy teljesen más valóság, mert abban a világban mások álmait válthatom valóra...

de vajon a saját álmaimmal mit kezdjek, ha még hozzájuk se nyúltam, csak porosodnak egy szekrény mélyén!!!

Nem volt ez könnyű, és nem is ment ez olyan simán, főleg nem önként.

Egyszerűen csak elveszítettem valakit az életemből aki fontos volt.

S miközben hirtelen nagyon üressé vált az életem, rájöttem hogy nincs is benne semmi úgy, ahogy lennie kellene!

Viszont azóta eltelt három hónap , és volt időm megtalálni az utamat ...

ami a legfurcsább hogy nem forgattam fel gyökeresen az életem , csak felcseréltem dolgokat, és nyitott szemmel járok , azt hiszem már látok is , nem csak nézek:)))

és sokkal sokkal jobban érzem magam , és jut időm magamra, a családomra , a gyerekeimre és a barátaimra!

 ..és a tortáimra és örömmel tesztelgetem a legújabb airbushom, amit imádok!!!

                                        Ők ketten az első teszt alanyaim!